Eladó

Szépen kidolgozott, egészséges testű hegedű. Külleme a bécsi stílusirányzat erősen satírozott, sötétbarna színvilágát idézi. A jelzése ellenére manufaktúra jegyeket visel, ugyanakkor felfedezhetők rajta a míves munka jegyei is. F-nyílásai különlegesek, kifelé dőlnek. 

[A dinasztia legidősebb tagjának jelzésével ellátott hangszer beillik az úgynevezett műhelyhegedűk sorába. A kor szokása szerint a műhelyek készítettek vagy megvásároltak és átalakítottak manufaktúra hegedűket is, amelyeket nem ritkán a mester-hangszerekéhez hasonló jelzéssel láttak el. Ezek a hegedűk a magas minőség mellett a megfizethetőbb árkategóriát képviselték a műhelyek kínálatában. Az is elképzelhető, hogy a hegedűt Ribarits János öccse, József készítette, aki szintén hegedűkészítő volt és tudható, hogy barnásvörös színű lakkot használt. A szakma emlékezete szerint szakmai színvonala elmaradt bátyjáétól - talán a nagyobb haszon reményében használta testvére céduláját.]

A hangszer nemrégiben teljes felújításon esett át műhelyemben, szakszerű beállításokkal rendelkezik. A kulcsszekrényen egy korábbi, szépen megoldott javítás eredményeképpen csigamentés nyomai láthatók. A tető belső oldalára, a léleknél kialakult felületi sérülések miatt lélekfolt került. A jobb oldali C ívének roncsolódásait restauráltam. Az optimális hang elérése érdekében a hegedű új lelket és húrlábat kapott. Elsősorban konzisoknak, főiskolásoknak, zenekari muzsikusoknak ajánlom, de jó választás lehet hobbi zenészeknek is - mindazoknak, akik szeretnének egy szép hangú, kifogástalan állapotú, antik küllemű hegedűt magukénak tudni.

A hegedű előzetes egyeztetés után megtekinthető és kipróbálható. A hangszer áráról információ személyes kapcsolatfelvétel esetén kapható. Tekintse meg a képgalériát! Teljes, tovább nagyítható méretet a képekre kattintva érhet el.


Johannes Ribarits (János)

A cédulán szereplő mester a vidéki magyar hegedűkészítés neves képviselője a 19. század második felében. 1862-ben telepedett le Szombathelyen, előzőleg Brandl Károlynál és Gründler Jánosnál dolgozott Pesten. Hegedűi magas árat értek el Magyarországon és külföldön egyaránt. Bár munkájában intuitív volt, a csigafaragásban és az f-nyílások metszésében kerülte az extravaganciát. 1900-ban hunyt el, a szakmát Sándor és István fia, majd ezek fiai vitték tovább - apjukénál gyengébb szakmai színvonalon. Öccse, a kevésbé ügyes kezű Ribarits József szintén Szombathelyen dolgozott.

(Forrás: dr. Tímár András - A magyar hegedűkészítés története)