A hang íze - avagy mi a közös a hegedűhang beállítása és egy jó kávé elkészítése között? (1. rész)
Úgy másfél éve vált hobbimmá a kávéval foglalatoskodni. Egy kolléga kínált meg egy saját maga által szakszerűen előkészített és csapolt eszpresszóval, ami után kénytelen voltam belátni: ezelőtt még nem ittam (rendes) kávét.
Nekiláttam tehát utána járni, mitől is jó a jó kávé. Mert a jó kávé elsősorban ízlik, és arra késztet az ízével, hogy azon morfondírozzunk: mikor lesz lehetőség elfogyasztani a következőt.
Éppúgy, mint a jó hegedűhang, amely muzsikálásra ösztönöz. Nem hagy nyugodni, csiklandozza a fület, felfedezni kényszeríti magát, énekel helyettem, vonzóvá teszi a hangszert, amely kiadja magából. S hogy mitől lesz ilyen a hegedű hangja? A szakértelemtől, a szorgalomtól, az odaadástól, az alázattól, a kitartástól, a szeretettől, a gondosságtól, amely a munka folyamán életre hívja. A hegedűhangban ott susog az erdő, ott sír a fűrész, sikolt a gyalu, horkan a véső, ciripel a cíhkling, surrog a fúró, cuppog az ecset hangja is. Az avatott fülben pedig látva, tapintva az anyagot felsejlik, milyen hangon is szeretne mindez összhangzatban megszólalni. A húrok, a húrláb és a lélek beállítása közben azon igyekszik a mester, hogy ezt a hangot mindenki számára hallhatóvá tegye.
A kávé ízében és illatában hordozza a termőföldnek, a munka verejtékének, a forróságnak, a víznek zamatát is. Ahhoz, hogy úgy érezzük, mindez megjelenik a csészében, a minőségi alapanyagon túl az elkészítéshez választott eszköznek megfelelő eljárás kell a kivonatolás sikeréhez.